Hozzászólás: Olcsójános

Szerző: vidaagi

vidaagi — Sun, 18 Jan 2009 06:47:10 +0000

Ácsi, Péter nem az olcsósággal van a baj. A gond azzal van, ha valaki belemegy az árharcba: egymás alá ígérünk, úgy pozicionáljuk magunkat, hogy mi sokkal olcsóbbak vagyunk mint a konkurencia. Nem az a lényeg, hogy drágának kell lenni, hanem, hogy nem lehet azzal elindítani egy céget vagy egy terméket, hogy “a többiek drágák, ezért én olcsón adom és majd akkor mindenki tőlem fog venni, mert én olcsóbb vagyok”

Szerző: Zsolti

Zsolti — Sun, 18 Jan 2009 04:59:26 +0000

Kezdünk megismerni, Norbi

Szerző: $Norbert$

$Norbert$ — Sun, 18 Jan 2009 00:05:32 +0000

Nem, talán ismerjük egymást?

Szerző: Kinga

Kinga — Sat, 17 Jan 2009 23:04:32 +0000

Norbi, nem vagy egy kicsit paranoiás?

Egyik páciens a másiknak:
- Az orvosom azt mondta, hogy paranoiás vagyok.
- Igen? Ezt így kijelentette előtted?
- Hát, igazából nem mondta, de biztos ezt gondolta…

Szerző: Kling Péter

Kling Péter — Sat, 17 Jan 2009 20:52:30 +0000

A sok guru között elvész a gyerek! Szinte minden guru és jelölt azt tanítja, hogy nem szabad olcsónak lenni, blabla…

Kisvállalkozások esetében ez sokszor igaz is, de nem szabad eleve ördögtől valónak feltüntetni az olcsóságot, ha komolyan tanítani akartok. Ez a un. költségvezető stratégia, Henry Ford ezzel tette naggyá a Fordot: “bármilyen színt választhat a vevő, ha az fekete”. Igaz, hogy pár évtized múlva kishíján ebbe bukott bele, de ez csak azt jelzi, hogy semmilyen stratégia nem örökérvényű.

Igaz, hogy a kisvállalkozók nagyrészt a megkülönböztető stratégiával tudnak eredményt elérni, de lehet, hogy később egy stratégiaváltásra lesz szükség.

A témában javaslom Porter Versenystratégia c. könyvét, és A Modern piacelméletet (HVGorac kiadó. Haraszti Misi infoterméke is erről szól, de az két nagyságrenddel drágább.

ui. Ne vegyétek kioktatásnak, nem annak szántam!

Szerző: $Norbert$

$Norbert$ — Sat, 17 Jan 2009 14:35:55 +0000

Most ütötte meg a szememet jobban a 3.000 Ft és a kevesebb, mint 100 oldal. Ez kísértetiesen emlékeztet valamire
Az árból következtetéseket lehet levonni, de nem ítélhetsz meg belőle egy vállalkozást vagy annak szaktudását – esetleg a termék minőségét. De ha például veszel egy TV-t 3.000 Ft-ért és ugyanolyan minőséggel bír, mint egy 200.000 Ft-os, akkor legközelebb nem veszel mást, csak azért, mert az drágább. Ha az a 3.000 Ft-os bizonyított, minőséget és értéket képvisel, akkor meg van az említett vevői érték. Épp ahogy Te idézted: az árat elfelejtik, de a minőséget nem felejtik. Ha már nagy példa kell, akkor lásd T..co. Ma már nem a legolcsóbb, mégis mindenki odamegy vásárolni. Piacvezető is… Bocs ha sokat posztoltam, erről rengeteget lehetne filozófálni, de ez nem az én blogom

Szerző: Kapeller Anikó - NessieGraf

Kapeller Anikó - NessieGraf — Sat, 17 Jan 2009 12:07:26 +0000

Nem szabad olcsónak lenni. Ár / érték / megtérülés arány + minőség + személyes, vagy nevesített kapcsolat. Ezek a szempontok lehetnek mérvadók hosszú távon.

Ha ugyanazt árulom, mint a konkurencia, másképp kell tenni. A legjobb példa: élelmiszerbolt. Ahol lakom két ilyen van, tőlem azonos távolságra, csak más irányba.

A kettő közül az egyik addig ismerkedett a környező pékségek kenyereivel, amíg megtalálta azt, ami adott esetben több napig is fogyasztható. A vevőktől nemcsak azt kérdezi, mit kér, azt is, mit szeretne. Azonnali határidőt is mond a beszerzésre, amennyiben az a termék elérhető. Nála van néhány olyan áru, ami drágább kicsit, mint a másik boltban.

A másik helyre bemegyek, a kenyér olyan, amilyen. Keresek valamit, ami szokott lenni, de nem találom, a válasz: nincs. Mikor lesz kérdésre: majd ha szállítanak. Egyes áruk itt olcsóbbak.

Én az elsőben vásárolok.

Mindemellett van olyan kínálatom, ahol nagyon versenyképes, sőt olcsónak mondott árat tudok ajánlani. Lehet felhördülni: akkor ez most ellentmondás. Nem az. Lehet, hogy öreg vagyok, ezért emlékszem még a tisztes haszon fogalmára. Én a fent említett alapokon vásárolom azt is, amit eladok. Ha megbízható, minőségi árut, szolgáltatást tudok beszerezni, akkor ahhoz kalkulálom ezt. Így a vevő is elégedett lesz.

Nagyon sokszor tapasztalom viszont azt, hogy egyes területeken olyan haszonkulccsal dolgoznak, ami egyenesen szürreálisnak mondható, mert még az irreálison is túltesz. Nem hiszek benne, hogy a hosszú távú, stabil bevétel alapját képezhetik. Nem véletlen, hogy egyes külföldi kereskedőcsoportok lazán agyoncsaptak kereskedelmi ágakat. Nem bennük a hiba. Ők nyíltan árulnak alacsony minőséget olcsón. De meglenne a lehetőségünk arra, hogy minőséget kínáljunk reális áron. Amivel nemcsak életben maradni, hanem hosszú távon megélni is lehet.

Szerző: Oszvald Károly

Oszvald Károly — Sat, 17 Jan 2009 09:44:47 +0000

Egy biztos, hogy bármi is legyen a termék a reális árat kell belőni. Mert hiába jó a termék, ha olyan magas az ár, hogy elriasztja a milliomos vásárlót is. A másik véglet az amiről te irtál, mert az olcsójános csak azért veszi meg, (mert esetleg nincs is szüségerá), mert milyen ocsó. És ebből adodóan, aztán könnyü kritizálni, hiszen számára nem képvisel értéket.

Legyen mindig szép a napod.

Oszvald Károly