Mi, online vállalkozók mindent megteszünk, hogy szervezetten építsük az üzletet, hiszen itt eleinte nehezebben lehet érvényesíteni az offline olyan jól működő kapcsolati tőkét – Rokon van egy multinál? Juhé, máris van esély, hogy betehetjük a mellső lábunkat! -, és az otthoni munka is tartogat meglepetéseket a szervezettséget tekintve.
Viszont van két olyan tényező, ami a szervezés és tervezés halálát jelentheti, és ezek még véletlenül sem a körülöttünk ólálkodó, játszani vágyó gyerekek, netán beszélgetésre, gondoskodásra vágyó házastárs, hanem két nagyon durva dolog:
A költségek és a bürokrácia
Az út elején állva, mikor még csak nagyjából van fogalmad arról, hogy milyen lesz az üzleted, amikor majd kiteljesedik szép kerek egésszé, akkor az még csak az álmodozás szint. Valószínűleg remélsz bizonyos nagyságrendű bevételt, látod, milyen lépéseket kell megtenned – ha máshonnan nem, akkor a Mindentudóból látni fogod 
- és egyszer csak eljutsz oda, hogy na, elindulsz akkor, belevágsz végre!
És ebben a pillanatban ér az első arculcsapás, mert semmi nem annyiba kerül, mint tervezted.
Eleve itt van ez az áfa-dolog. Nem véletlenül használatos abban a formában, hogy pl. 5990+Áfa, mert bizony az agyadnak hiába számolod ki a plusz 20%-ot még, örökre bevésődik az, hogy hatezer alatt volt, még akkor is, ha nem tudsz áfát visszaigényelni.
Minden költség, amit az elején tervezel, szintén egy ilyen jóindulatú csúsztatás eredménye. Az utóbbi időben volt szerencsém két projekt kapcsán is kiadásokat tervezni, és akármennyire megnyomtam a ceruzám, meg inkább felfelé kerekítettem, még mindig alul terveztem a kiadásokat. Ez pár tízezer forintnál lehet, hogy nem annyira nagy csapás, de millióknál azért már borulhat az üzlet rendesen!
Ami bevált módszer nálam végül is, az egy kettős módszer:
1.)Több lépcsőben tervezés: leülsz, számolsz, osztod, szorzod, kivonod, hatványozod, gyököt vonsz, majd ott hagyod két napra. Két nap múlva megint kezded tiszta lapon, a nulláról, mintha még nem csináltad volna, és nem puskázol az elsőből. Ha közel azonos összegek jönnek ki és közel azonos tételek, akkor kezdhetsz megnyugodni, nem fog kimaradni semmi a kalkulációból.
2.)Második lépcső: a duplán tervezett kiadások végösszegét szorozd meg legalább 1.25-tel. Nem viccelek, tény: ez lesz a valós kiadás. Persze ez csak a fehér papíron, konyhaasztal/íróasztal mellett számolt kiadásokra vonatkozik, nem nagyvállalati beruházásokról beszélünk most. (Ott is ráhagynak jócskán…). Ha ezt a szorzószámot következetesen használod, akkor már nagyon kicsi az esélye, hogy a megvalósítás utolsó előtti pillanatában csúszol ki a keretből. Tudom, sokkal nagyobb szám jön ki, mint azt elképzelted, de ez így működik a gyakorlatban. Egyesek azt vallják, hogy 1.5-tel kell szorozni, és akkor még maradni is fog A lényeg, hogy az első két kalkulációnak ne dőlj be! Számolj korrekt módon, maximum kicsit tovább kell gyűjtögetni a pénzt, vagy még időben tudsz kölcsönkérni, ha muszáj.
Az első buktát a hosszú távú tervezésben tehát a túlköltekezés jelenti (nézd meg a MISZÜ győztes üzleti tervét. Kifogyott a pénzből, bármilyen jó is az ötlet!).
A második buktát, illetve megbicsaklást a bürokrácia és a megfelelő tájékoztatás hiánya okozza. Ez ráadásul összefügghet a költségek növekedésével is. Máig tisztán emlékszem, ahogy bementem a Jegyzőhöz a polgármesteri hivatalba, hogy segítsen, milyen iratok, engedélyek, papírok szükségesek a boltnyitáshoz és a működési engedélyhez. Nagyon készségesen elmondták nekem, hogy hát, nekik fogalmuk sincs. Egy-két papírról biztosan tudják, hogy kell, de kell több is, ez is biztos. Na, szép.
Amikor a költségekre kérdeztem rá, akkor is a vállukat vonogatták – pedig nap mint nap találkoznak boltnyitási ügyekkel -, így a családi kassza totális kifosztása után elég kellemetlen volt még egy legvégső 22ezer forintos csekk az ÁNTSZ részéről…
Ezek persze nem azok a helyzetek, amiket ne lehetne orvosolni, és nem tartoznak a megoldhatatlan problémák közé, de létező, visszatérő, nyomasztó jelenségek, és például erre a bürokráciás dologra ráhatásunk se lehet.
Úgyhogy légy előre okos: a költségeket tervezd túl, a bevételek elvárásával pedig légy kicsit türelmesebb, szerényebb. Egy hónap, három hónap alatt nem lesz fizetést kiváltó bevétele egy most induló vállalkozásnak, viszont többet kell az elején kiadnod, és sehonnan nem kapsz korrekt tájékoztatást az indulásnál.
Szép kilátások, ugye?
Egyszer volt egy kedves munkatársam, akinek volt egy mondása az első látásra reménytelen helyzetekre.
Így hangzott: “innen szép nyerni”!
Valahogy én is így érzek, miután elolvastam a bejegyzésedet, és rájöttem mennyire igazad van!
Anna, ez tök jó mondás, ilyen esetekre el is teszem magamnak
Néha a férjemet át kell lökni a kétségbeesős-idegbetegséges pillanatokon, és mivel alapvetően versenyzős-nyerős típus, ez a mondás pont jó lesz neki
Rita, egyébként még annyit ehhez a mondathoz, hogy könyvelőtől hallottam ezt a mondást!
Tehát ha valakinek, akkor neki volt szüksége ilyen lélekerősítő gondolatokhoz!
No igen, ezért nem értettem, amikor egy egész éves vállalkozást kikalkuláltattál az emberkékkel, s lásd Te magad javítod, hogy tervezni sohasem lehet pontosan. Egyet értek és hasznos poszt. További sikeres munkát!
Igen, ez nagy arany igazság, hogy a bevétel kevesebb, a kiadás több - nagyon régen olvastam, és bennem is nagyon megmaradt ez. Így csak alá tudom támasztani, Rita, amit írtál!
10% plusz a kiadásoknál, 10% mínusz a bevételeknél - anno ez volt a tanács, de lehet, hogy sokkal jobb, ha az általad ajánlott értékekkel számolunk!
Ida ***
Nagy igazságokat írsz le, mondhatnám vitathatatlan. De van a vállalkozóknak egy másik tervezési problémája is, ez a túlkomplikálás… mindent, elsőre, tökéletesre. Ez nehezen fog menni, amúgy pedig gratulálok a blogodhoz, kellenek a tiszta hangok!
Ajaj, LaMa! Belenyúltál nálam a darázsfészekbe
Azt írod:
“De van a vállalkozóknak egy másik tervezési problémája is, ez a túlkomplikálás… mindent, elsőre, tökéletesre.”
Hát erről három hétig tudnék egyfolytában beszélni, hogy ez mennyivel olcsóbb, mint állandóan próbálkozni, míg egyszer csak sikerül jól csinálni (elintézni) valamit.
Én hiszek az “elsőre jót” elvben, és ha nem is jön össze, nekem nem kell vele újra dolgoznom az biztos, mert csak annak kell, aki miatt nem jöt össze elsőre.
Egyébként pont úgy látom, hogy éppen hogy nem ilyenek a magyar vállalkozók. Az elsőre jót elvre egyébként meg nem érvényes a túlkomplikálás.
Majd beszélhetünk még erről, mert ez egy csodálatos területe a vállalkozósdinak, hogy káromkodjak is egy picit: a minőségbiztosítás része.
szia anna!!!
jaj úgy örülök, hogy végre látok egy rokonlelket ezen a furcsa weblapon, én pont ugyanúgy nem szoktam kitölteni a rendszer “Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá!” címet viselő űrlapjának a “Honlap” címkével ellátott mezőjét, ahogyan te sem!
sőt, elárulom azt is (de légyszi maradjon köztünk!!), hogy én még annyira félénk, szorongós alkat is vagyok ráadásul de pláne, hogy az “E-Mail (nem jelenik meg) (de meg kell adni)” cimkéjű mezőbe sem merem a saját e-mail címemet begépelni. ehelyett kitaláltam egy teljesen fiktív e-mail címet, ami valójában nem is létezik, pusztán csak a fantáziám szüleménye. de szerintem ez nem okoz gondot, mert Petiék úgyis nagyon elfoglaltak, biztos nem volna idejük e-mailt írni nekem. tulajdonképpen nem is értem, hogy miért kell megadni, ha még csak meg sem jelenik…
hoppá, bocsánatot kérek, most, hogy körül-belül 14-edik alkalommal olvasom vissza a fenti, szinte már vicces, de azért még egy kicsit fárasztó hozzászólásomat, észrevettem, hogy vétettem a magyar helyesírás szabályrendszerében rögzített előírások sérelmére. azt a szót, hogy “címke”, egyízben a szerencsétlen véletlen és a nagy kapkodás következtében rövid i-vel szedtem. ez természetesen egy értelmetlen kifejezés, ebben a formában nincs jelentése, de biztos vagyok benne, hogy minden kedves olvasóm kitalálta, hogy úgy értettem, hogy címke, ezt a szót akartam leírni eredetileg!
még egyszer elnézést kérek mindezért, elborzasztó pongyolaság, legszívesebben elsüllyednék szégyenemben! kérlek, emiatt ne utáljatok ki a közösségből épp most, hogy végre összeakadtam egy rokonlélekkel. /buciszemekkel pislog
a fiktív e-mail címem egyébként, amelyikre nem lehet e-mailt írni a következő: arsen@inter.net. de vigyázzatok! az utolsó pont (vizuálisan: . ) nem az e-mail cím része, hanem csak a mondat végét jelöli!
(kicsit hosszú lett ez a hozzászólás, pláne a kettő együtt így közvetlenül egymás alatt, ezért külön is elnézést kérek, nem volt szándékos!)