Nem régen említettél egy olcsó regisztrátort. Melyik volt az? Nem találom sehol a blogodban.

Köszi.

N.

oliveR

Képzeljétek el: én nagyon rutinos előadó vagyok, mert életemben most másodszor álltam ki emberek elé (elétek).
Elhiszitek nekem, hogy fikarcnyi félelem vagy aggódás sem volt bennem? Egy az egyben azt éreztem, hogy a mieinkkel vagyok, mint egy család, vagy baráti társaság.

Szóval köszönöm, hogy ennyire megkönnyítitek a dolgomat :-*****

Én is leírom, amit a végén eltátogtam
Szóval, nekem az volt a legnagyobb felismerés, hogy nem volt összeszedetten leírva a projektjeim, a feladataim, a terveim, a céljaim. Csapongtam egyik dologról a másikra, órákat töltöttem el a gép előtt úgy, hogy tulajdonképpen azt mondhattam a végén, hogy nem haladtam semmit. Szóval, a fókuszálással is voltak gondok.
(Direkt írok mindent múlt időben )
Hazafelé a három órás vonatút alatt több mint 6 oldalt írtam a füzetemben, még azon melegében. Ja, és még nem is lettem kész, tegnap még írtam hozzá. És most úgy érzem, hogy rendbeszedtem a gondolataimat, átlátom a dolgaimat, és még energiával is tele vagyok.
Egyszóval, szuper volt, lányok-fiúk, örülök, hogy ott lehettem!

Ami

Üdv.: ANi.

(Sztori: az egyik lánnyal hazafelé menet megbeszéltük, hogy egyfelé megyünk, aztán fel is szálltunk együtt a metróra - az ellenkező irányban… Nagyon jót beszélgettünk a tréningről meg egyebekről, aztán két megálló múlva feltűnt, hogy valami nem stimmel, de akkor már záródtak az ajtók. A következőnél leszálltunk, és a nevetéstől fuldokolva magyaráztuk el a szigorú ellenőrnek, hogy mi történt, és közben lebegtettük az utolsó vonaljegyünket, úgyhogy egyre kerekedett az arca, és végül beengedett minket. Lökött tyúkok, gondolhatta… Na, ilyen tréningen voltunk szombaton! )