“Én nem tudok eladni” – panaszkodnak többen is az ügyfeleim közül, miközben pontosan tudják, hogyan kell, sőt a mindennapokban is alkalmazzák ezt a tudásukat, csak éppen maguk sem tudnak róla. Lehet, hogy te sem vetted még észre a benned rejtőző vérbeli értékesítőt?
Akinek van gyereke pontosan tudja, miről beszélek. Amikor a gyerkőc rákezdi, hogy “Nem akarok oviba menniiii”, miközben már rég el kellett volna indulni: na, abban a pillanatban kibújik belőled a sales szakember és minden eszközt bevetve próbálod “eladni” neki az elindulást, meg az óvoda szépségeit 
Szülőként két eszközt szoktunk bevetni a megállapodásra:
-
1. Az engedményeket
2. A vesztegetést
3. És a “márpedig úgy lesz, ahogy én akarom” módszert
Ez utóbbi a marketingben nem igazán működik, viszont helyette érdemes megnézni, milyen stratégiával dolgozik gyermekünk:
-
1. Pszichikai ráhatás (“Nagyon fáj a pocakom”)
2. Alkudozás (“Hadd nézzek még egy kis mesét”)
Az értékesítésben ugyanezeket az eszközök fognak visszaköszönni:
-
- adsz valamilyen engedményt (akciós ár)
- ha kifogásai vannak adsz még további engedményeket (OTO) vagy megvesztegeted (bónuszok)
- és felkészülsz az ő kifogásaira: “Nem túl drága?”, “Nem fognak átrázni?”, “Tényleg ez kell nekem?”
És, aki eddig úgy érezte, ez a cikk igazából nem is neki szól, mert nincsen gyermeke, akkor elárulom, hogy számos helyzet van még az életben, amikor “el kell adnod” valamit, amit a másik nem szeretne.
-
- Menjünk moziba és nézzük meg a Csók és könnyek c. filmet.
- Inkább menj egy barátnőddel, nekem ahhoz nincs kedvem.
- És utána meghívlak vacsorára a kedvenc éttermedbe.
- Akkor jó, menjünk!
Ugye, hogy a módszerek változatlanok és csak a helyzetek változnak?
Ez mind igaz.
Egyetlen egy dologora kell odafigyelni. ETIKUS legyen az eladás.
Vagyis a vevőnek szüksége legyen arra, amit eladunk neki. Hozza azt a hasznot amire szüksége van.
Ha az eladó azt látja, hogy nem olyan dolgot akar megvenni, ami megoldás a problémájára, akkor az a minimum, hogy tájékoztatjuk, hogy mire jó és mire nem.
Én időnként lebeszélem az eredeti szándékukról és más megoldás felé terelem őket.
Üdv Tomán József
http://www.vallalkozasvezeto.hu
még több ilyen postot
végig vigyorogtam az egészet, mert az élet tényleg erről szól. Olyan pedig nincs, hogy valaki nem tud eladni, max nem mer vagy nem akar.
jó érvelési eszmefuttatás, tetszik
Ez tényleg jó volt. Közel viszitek a dolgot az emberekhez.
Milyen tökéletes üzletemberek a gyerekek, csak mi már ebből kinőttünk. Ezért kell ezt újra tanulni.
@Emőke … és amennyiben lehetséges úgy nevelni a gyerekeinket, hogy ők ne nőjenek ki ebből olyan könnyedén.
Nagyon jó ez a cikk! Én is mindig találkozok olyan emberekkel, akik azt mondják: “De ugye nem kell eladni semmit?” – Szívem szerint néha csak annyit mondanék, hogy “NEM” és Good bye!
Ezért mindig azt tanítom, hogy az élet csupa eladás, mindannyian eladóművészek vagyunk, hiszen már egész pici korunkban eladtunk, mikor rámosolyogtunk valakire a babakocsiból… majd mikor az autós rágót akartuk magunknak a bevásárláskor, amikor moziba, vagy sörözni hívtuk a haverokat… Aki nem tud “eladni” az nem lesz sikeres az életben és örökre annak fog dolgozni, aki el tudta neki “adni”, hogy dolgozz 8 órát nekem és kapsz X Ft-ot érte!
A sztori valóban aranyos, de engem kicsit el is szomorít. Mert egyben azt is jelenti: tökéletesen elfelejtettük természetes működésünket:
1. mesterséges ízesítésű, összetételű ételeket eszünk. Akit érdekel, miért mondom, keressen meg bátran, de ide nem férne, meg a helye se itt van.
2. folyamatos butítás áldozatai vagyunk, aminek legfőbb összetevői a kereskedelem, üzletkötés és marketing területre esnek. Pedig még nem láttam szülőt, aki ne a fenti cikk valamely megoldása alapján oldotta volna meg a gyerekkel kapcsolatos problémáját, De olyan embert se, aki ne tudná könnyedén elérni, hogy ismerősei megnézzenek egy filmet, ami neki tetszett.
3. nagyon sokat felejtettünk a kommunikáció területén is. Sokan nem ismerik a testbeszéd jelentőségét, a ki nem mondott gondolatok súlyát. Pedig érződik mind. És hatással van azokra is, akikkel üzletet szeretnénk kötni. Igen, az én nem tudok eladni gondolat is.
Nekem az hozta meg az eredményt, mikor saját dolgaim eladását is úgy tudtam már kezelni, mintha másét akarnám eladni. Attól oldódott a görcs, attól vált természetessé: ez is egy áru. Nem kell mellé rizsa, ahogy ti mondjátok, csak az: ez jó annak, aki megveszi, akkor megmondom, hogy megteheti.
@Tomán József… “Egyetlen egy dologra kell odafigyelni. ETIKUS legyen az eladás.
Vagyis a vevőnek szüksége legyen arra, amit eladunk neki. Hozza azt a hasznot amire szüksége van.”
Fején találta a szöget! Ennél tömörebben aligha lehetne meghatározni a lényeget.
http://www.yellowphone.hu
Köszi! Ez kellett nekem a mai napra!
Szerintem a legtöbb ember tud eladni, csak nem tudja, hogy amit csinál, az éppen AZ.
Engem is ért már meglepetés, amikor a munkámat – nem túl magabiztosan – úgy definiáltam, hogy “ilyen marketinges dolgokat csinálok”. Mire aztán közölték velem, hogy -”Nem, anyukám! Amit Te csinálsz, az kőkemény sales.”
Erre jött a döbbenet, hogy “jé, tudok eladni…”, pedig addig azt hittem, hogy a létező legtávolabb áll tőlem és még a hideg is kirázott tőle, ha arra gondoltam, hogy nekem valamit el kell adnom valakinek
Ismerős gondolatok, ismerős érzések. 66-szor futottam neki, mert valami vonzott az “eladásban”, csak a kishit miatt azt hittem, hogy én sem tudok “eladni”. Egyszer csak átneveztem a fájlt: értékesítésnek hívom, mert tudom, hogy értéket kínálok. (Magamat pedig – kizárólag önmagam megnyugtatására – értékesítési menedzsernek.)
Azóta ebben is sikeres vagyok
“Tomán József
márc 27th, 2009 8:34 de.
Ez mind igaz.
Egyetlen egy dologora kell odafigyelni. ETIKUS legyen az eladás.
Vagyis a vevőnek szüksége legyen arra, amit eladunk neki. Hozza azt a hasznot amire szüksége van.
Ha az eladó azt látja, hogy nem olyan dolgot akar megvenni, ami megoldás a problémájára, akkor az a minimum, hogy tájékoztatjuk, hogy mire jó és mire nem.
Én időnként lebeszélem az eredeti szándékukról és más megoldás felé terelem őket.
Üdv Tomán József
http://www.vallalkozasvezeto.hu”
Kedves József szerintem nem az a lényeg hogy a vevőnek szüksége van-e arra amit meg vesz vagy nincs, hanem az hogy eltudjuk-e vele hitetni azt, hogy neki arra szüksége van arra amit mi el akarunk adni. Igaz nem sokat számít a véleményem, ismeretség híján, de ez olyan alap dolog, hogy ha valaki rendszeresen nézi a kereskedelmi csatornák reklámjait, magától rá jön. (fogyasztó reklámok, nyaralások, HITELEK amire nincs szükségünk, de elhiteti velünk hogy kell neked az a Q**a hitel, mert különben éhen halsz). És erre sokan ugranak mert az emberek buták. Nekem erre ez a meglátásom. (18 éves befelyezett 10 osztályal rendelkező életművész
)