A Csapó Idával készített skype-interjúban többek között arról beszélgettünk, hogy hogyan fér össze - és miért KELL összeférnie - a vállalkozásokban a spiritualitásnak a racionalitással. Szóba került még a láthatatlan gátló tényezők láthatóvá tétele, az önfejlesztés és az önismeret, vállalkozásunkra gyakorolt szignifikáns hatása, és még sok minden más. Ahogy Idától megszokhattuk, saját tapasztalatait osztja meg velünk az ő magával ragadó stílusában.
Itt hallgathatod meg a 20 perces interjút:
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Le is töltheted: Csapó Ida Marketing Holiday előzetes interjú
(Egy kis technológia: az interjút Skype beszélgetés közben készítettem a Pamela felvevő programmal, a beszélgetést végül az Audacity-vel vágtam és korrigáltam, a fenti kis hanglejátszót a Wordpresshez használható Audio Player plugin szolgáltatta.)

























Hm, érdekes. Én megfordítottam a kérdéskört. Először az életemben mentem el ilyen spirituális irányba, majd ennek már egyenes következménye a vállalkozásban is ezen alaptételek alkalmazása.
Erről egyébként lehet beszélni, de aki nem fogékony erre a fajta életre annak nem lehet segíteni ilyen téren. Majd egyszer jön egy olyan pillanat az életében (vagy nem), amikor rájön, hogy neki ez kell, mármint a szellemi letisztulás, a saját magával való egyenes és őszinte beszéd.
Mondjuk azt azért tisztázni kell, hogy egy ilyen átállás az életben nem egyik napról a másikra megy, és komoly “munka”, hogy tényleg ki tudd használni a benned rejlő energiákat.
BTW, véletlenek nincsenek …
Teljesen bezsongtam attól, hogy mi várható majd ott, Dobogókőn! Ott van a Föld csakrája és ennyi klassz ember, oktató lesz egy helyen, egy időben. Nagyon szeretnék részt venni rajta, mert annyira szükségem van erre a programra, mint a friss levegőre!
Off: tudtok esetleg mondani egy olyan arányt, hogy hány olyan tanítványotok van, aki a nálatok valamilyen formában eltöltött idő, tanítás után nagyságrendekkel gyorsabban fejlődött autodidakta módon?
Vagy akik a ti ügyfeleitek azok inkább tanítás útján tudnak fejlődni, a (közel) autodidakta tanulás nem megy nekik?
(Bár belegondolva, ha menne, akkor nem mennének hozzátok.)
A dolog azért érdekel, mert nem tudom igazán eldönteni, hogy mennyi hozzám hasonló ember van, aki képes a nulláról gyorsan és gördülékenyen új dolgokat befogadni. Én az iskolai keretek között mindig is frusztrálva éreztem magam, sokkal jobban tanulok magamtól (könyvek internet gyarkolás, egyéni fejlesztés minden területen, legyen programozás, marketing, grafika, vagy bármi).
Off 2: a plusz jelent, miért törli a kommentből a WP?
Max, én is olyan vagyok akkor, mint Te: szédületes iramban tudok fejlődni, ha megvan minden eszköz, ami ezt segíti. A nettel ez sokkal könnyebbé vált természetesen, már csak azért is, mert ha nincs meg például az infó teljes egészében, akkor két gombnyomás, és megrendelem könyvben, két nap múlva itt van.
Autodidakta módon tanulás egyik hátránya, hogy szeparálódik az ember, és nem kap visszajelzéseket, esetlegessé, véletlenszerűvé válik a fejlődés.
Míg, ha olyanoktól tanulsz, némileg szervezett formában, akik már megjárták az utat, és legalább a mérföldköveket meg tudják mutatni, az már szuper visszajelzés, és szuper irányvonal lehet, még akkor is, ha nem követed.
Ez a dolog egyébként változó is lehet egyénenként, vannak időszakok, mikor egyedül könnyebb, és van, amikor valamire ráérzek, és kimondottan arra van szükségem, hogy valaki a számba rágja

Statisztikát nem tudok mondani, de nem vagy kirívó eset, hidd el!
Valószínűleg hamarosan eljutsz oda - fiatal korod is erre mutat -, hogy taníts. Nem tanulni akarsz majd, hanem tanítani. Majd jussak eszedbe, amikor eljön ez a pillanat!
Rita: nem gondolnám, hogy nem kapsz visszajelzést. Én az utóbbi hónapokban több konkrét visszajelzést kaptam olyan dolgokra, amivel kapcsolaban nem voltam teljesen biztos magamban.
A konkrétat magam részéről értem, az illető, aki pl. reagált mail-ben, vagy komment formájában fogalma sincsen, hogy azzal a pár sorral feltette a koronát hosszú hetek/hónapok/évek munkájára.
Azt nem gondolnám, hogy véletlenszerű a fejlődés. Ha az ember előtt van egy irány, akkor úgyis az lesz, hogy most ebből egy kicsit, most abból egy kicsit. Aztán ha valaki azért csinálja, mert szeret új ismeretekkel gazdagodni (és itt azért sokat számít a maximalista személyiség), akkor néhány hónap múlva, már össze is állhat a puzzle.
A tanítás egyébként nem áll messze tőlem. Két dolog tart vissza: egyrészt (még) nincsen meg, hogy kit, miben, milyen keretek között, másrészt a tudás relativitása miatt nem feltétlenül gondolom, hogy nekem kellene másokat tanítanom. Nálam sokkal képzettebb, profibb (szak)emberek is vannak egy-egy területen. (Meg aztán nem kis munka egy épkézláb “tantervet” összeállítani az évek alatt felhalmozott gyakorlati tudásanyagból.)
Bár tény és való, hogy a beszélőkém az be sem áll, ha egyszer elkezdem, gyakorlatias információkat szeretek másokkal megosztani, valamint maximalista lévén minden körülmények között a tökéletességre törekszem. Ez lehet talán az, ami majdan az alapját képezheti a “tanári” mivoltomnak, a profizmusra való törekvés.
Kedves Ági, Ida és Rita!
Amióta Ági elindult azóta teszem, amit tanít. Közben azonban történt valami, amire nem számítottam. A spirituális utam megnyílt előttem, és most segítek másoknak SZERETNI tanulni.
Ez az üzenet pedig Nektek érkezett:
“Dobogókő a Föld szívcsakrája, ott várok Rátok. Minden segítséget megadok Nektek és mindazoknak, akik önmaguk boldogulásáért ilyen őszinte hittel és tiszta szívvel munkálkodnak!”
(Teremtő Atyánk üzenete)
Mit tehetnék ehhez hozzá? Majd meglátjátok, hogy így lesz!
Max Logan, profizmusra törekedhetsz, de maradj meg annyira amatőrnek, hogy aztán egyszerűen tudd is átadni az infót!
És még valami: maximalizmusra ne törekedj, mert az a megvalósítás halála lehet olykor.
És utóljára: ne agyalj előre, hogy hogy lesz, és minek kell ahhoz rendelkezésre állnia (benned, körülötted), majd jön az, meglátod.
Edit, nagyon szívmelengető az oldalad, köszönjük az üzenetet
Rita: ahhoz kell egyfajta érzék, hogy meg tudd értetni a komplex, szakmai dolgokat másokkal. Ezzel szerencsére nincsen gondom, jó a beszélőkém. A gond általában az szokott lenni, hogy hiába fordítom le köznyelvre, hasonlatokkal a szakmai dolgokat, akinek mondom nem érdekli igazán. Ez pedig éppen profizmus, hogy emberi nyelven meg tudod értetni másokkal a szakmát. Ez nem amatőrség, hanem ez az igazi profizmus!
Alap esetben lehet, hogy maximalizmus a megvalósítást gátolni képes. De mint említettem, már azon az úton járok, hogy hogyan tudom a maximalista hozzáállásomat az előnyömre változtatni. És ez lehet az a kulcspont, amivel a kunkurencia elé tudok kerülni. Mert éppen azt tapasztalom, hogy amilyen apró részletekbe belemegyek, arra sz@rik nagy ívben a konkurencia. Ergó itt az én egyik pluszom. Régebben szoktam volt mondani: a részletektől válik teljessé az egész.
Egyébként pedig azért is jó, hogy szakmai dolgokat (most konkrétan nem webfejlesztésről van szó) emberi nyelven is át tudom adni, mert így pontosan a “szakértői” mivoltomat erősítem. Egy adott melóval kapcsolatban ez a “szakmai dolgok emberi nyelven való kifecsegése” hozott többszörös megrendelést.
Az előre agyalás témában megintcsak kifejlesztettem egy “munkamódszert”. A célok adottak kellenek, hogy legyenek, de mindenre csak ott reagálok, ahol kell. A webfejlesztésben is ez egy alap tétel, előre optimalizálni a rendszert hülyeség. Ez az életben általában is igaz, csak ezt sokan nem értik, így mindig azon görcsölnek, hogy mi lesz honlap, jövő héten, jövő hónapban.
És akkor ennek kapcsán egy idézet az egyik kedvenc filmemből: “[...] Dobd ki a szemetet, Dan. Mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól, ami számít: a jelentől, itt és most. Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, meglepődve tapasztalod mire vagy képes és hogy mi minden sikerül. [...]“. Az idézet “A békés harcos útja” című filmből való. A bejegyzéshez kapcsolódóan ajánlott megtekinteni.
Sajnos most értem csak ide, hogy meghallgassam ezt az interjút. Érdekes, de nekem sok minden már tudat alatt ott volt, csak most Ida szavakba is öntötte.
Max Logan, én értem a dilemmádat ezzel szembesül mindenki. Egyre jobban azt tapasztalom, hogy a fókuszálj a réspiacokra elméletek azért buknak meg mert sok ember nem hajlandó fejlődni. És nem tudunk infót átadni, mert aki érti amit mondani akarunk az már azon a szinten van ahol mi (ergo nem lesz a piacod), aki pedig még nincs ott abban az igény kifejlesztése előtt iszonyat nagy energiát kell a képzésre kifejtened. Ördögi kör, pedig pozitív vagyok 
Vagy a sok motivációs könyv hatása lehet ez amikkel kelek és fekszem? Na jó mostanában csak Coelho ment, de iszonyat, hogy mennyit ad az öreg lelkiekben. Én minden mondatára marketinges kiselőadást tudnék húzni
Én is most jutottam el az interjú meghallgatásához és egyes, elhangzott dolgokkal nem értek egyet.
Túl sok benne a torzítás, az tény, hogy spirituális és lelki lények vagyunk, de a kettőt komoly hiba összemosni! Nagyon veszélyes az, hogy spirituális tanítások jegyében valaki személyiségfejlesztésre és az önismeret, valamint a tudatosság növelésére törekszik!
Azért, mert ez nem így működik! A spiritualitásnak nincs módszertana, nem mérhető, nincs visszajelzés és nagyon könnyen függővé teheti azt, aki hajlamos rá.
Trénerként meg különben sem lehet személyiséget fejleszteni, mert a tréner nem a résztvevők személyiségével dolgozik, hanem a képességeikkel, kompetenciáikkal, de ez külső tudás olyan értelemben, hogy magát a személyt nem teszi alkalmassá arra, hogy belsőleg képes legyen alkalmazni az átadott ismereteket, mert a belső lehetőségeit nem lehet ilyen eszközökkel javítani. Arra inkább az önismereti csoportok alkalmasak, mert ott megvannak a módszerek és az a tudás, amely képes a fejlesztésre. Ilyen pl. a pszichodráma (www.pszichodrama.hu).
S az előbb felsorolt okok miatt az előadás, online kurzus, oktatási anyagok és könyvek olvasása nem fejleszt, maximum ismereteket ad, de aki belső gátjai, problémái miatt képtelen felhasználni azokat, nem tud velük mit kezdeni. Sőt, csalódik is, mert megint nem működött nála a módszer - de ez nem az ő hibája, hanem azoké,akik irreális elvárásokat támasztottak benne.