A múlt héten nagy vita bontakozott ki Konrád blogjában azzal kapcsolatban, vajon szabad-e elkérni egy e-bookért cserébe a felhasználó e-mail címét? A hozzászólók egy része szerint adjunk mindent ingyen, akit érdekel, feliratkozik az RSS értesítőre, van, aki szerint az életben semmit nem adnak ingyen, minimum egy e-mail címet el kell kérni. Szerintem pedig…
…két dologról beszélünk. Lehet ingyenes anyagokat adni, kvázi ajándékba, ami mindenkié, ennek az a célja, hogy építse a szakértőségedet, a nevedet, a feléd tanúsított bizalmat és okítsa a felhasználókat. Mivel pedig egyre inkább a közösségek irányába tolódik a kommunikáció, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezekkel az ingyen adott tartalmakkal a közösségen belül is épül a neved, az ismertséged, és akár vírusmarketing-szerűen el is terjedhet 1-1 jobb anyagod.
A másik dolog a listaépítés. Szép dolog közösséget építeni, de azért még mindig fontos, hogy listát is építsünk. Ha a KKV vagy a marketing piacon munkálkodsz, akkor talán mostanában azt tapasztalod, hogy csökkennek a konverziók, de én más piacokon is jelen vagyok és ott ez egyáltalán nincsen így, van ahol válság-ide-válság-oda gyönyörűen emelkednek az eladások, havonta kb. 2000 fővel nő a lista és 10.000 fővel a látogatószám, pedig a konkurensek is többen vannak már, mint 2 éve az induláskor.
A honlap-tulajdonos tisztességétől függ, mit ad azért az e-mail címért cserébe. Ha egy 7 oldalas e-booknak álcázott sales szöveget, akkor megérdemli a kritikát (és úgyis leiratkoznak a hírleveléről, akik nem elégedettek). Ha viszont egy tisztességesen megírt bevezetést a témába, akkor azért miért ne adnám cserébe az e-mail címemet? Az egyik oldalamon több, mint 50 oldalas az e-book, a felhasználók spontán terjesztik a feliratkozási linket, mert valóban hasznos és azonnal használható információkat tartalmaz. Akinek viszont nem tetszik a hírlevél, utána leiratkozhat, ez így korrekt.
Ugyanakkor felhasználói oldalról is tisztességesnek kéne ám lenni. Mert a felhasználók egy része csak az ingyen cuccra utazik, de e-mail címet nem akar adni, ha meg ad, akkor csak egy nem kívánt hírlevelekre használt címet. Nálunk is sok a hirleveleim@ típusú e-mail cím, noha az oktatócsomagban rengeteg hasznos anyag van, és a blogon is sokat adunk, akkor pedig miért a bizalmatlanság? Ez olyan, mintha a piacon hamis pénzzel fizetnél…
Olyan ez, mint az adórendszer, ahol a csalók eljátszák a kormány bizalmát, ezért állandóan újabb kiskapuk záródnak be, mire a cseles adózók újabb kiskapukat találnak és így tovább…
Listaépítői szemmel nézve azt tudom javasolni, igyekezz megelőzni, hogy eleve besoroljanak az “ez is csak levélszemetet fog küldözgetni”-kategóriába. Írd le nyugodtan, hány oldalas a könyved, pontosan mit tartalmaz, és hogy a letöltési linket e-mailben küldöd ki, így csak az kapja meg valóban az anyagodat, aki valódi e-mail címet adott meg. Mindenképpen írd le azt is, hogy a hírlevélről bármikor egyetlen kattintással le tudnak iratkozni, és hogy mikor, milyen témájú hírlevelet fogsz kiküldeni.
Ismét reneszánszukat élik a hírlevél-tanfolyamok, pont azért, mert annyian használták (ki) rosszul az e-book letöltősdit. Egy néhány hetes e-mail tanfolyamnál már nem lehet eljátszani, hogy csak az ingyen cuccokhoz tartogatott levélszemét e-mail címemet adom meg, és te is több teret adhatsz így a kommunikációnak, mintha csak egyetlen könyv kapcsán söpröd be az adatokat.
Mint minden üzletnél, itt is fontos, hogy mindenki jó vásárt csináljon: a felhasználó azért, mert minőséget kapott tőled, te pedig azért, mert megszerezted a címét, mindenki happy don’t worry 
Gyere velünk a vállalkozói Kánaánba!
Jelentkezés már csak július 31.-én éjfélig
Kíváncsi vagyok, mi ez… >>
A hamis email címek ellen is van megoldás.:)
Persze, hogy van, a mi autoresponderünk is ellenőrzi őket, a gond az, amikor létező e-mail címet adnak meg, de azt tkp nem használják csak hírlevelekhez, tehát mi semmit nem érünk vele.
Ha hamis, vagy nem használt e-mail címet ad meg… Na és, az ilyen ugysem céközönséged. Letöltötte az anyagod? Szuper,de legalább használná, de a legtöbb csak gyüjti mindenhonnan. Olcsó öröm.
Ha másolja, az már nagyobb gond, de azt meg nem tudod kivédeni, legyen elégtétel, hogy nincs elég fantáziája, hogy jobbat íjon. Amig másol, addig mögötted van, nem lesz soha piacvezető. Max bosszúságot okoz…
Igen én is találkoztam gyüjtögetökkel, biztos lesz köztük másolgató is, ami annyira mégsem zavar, mert szerintem az úgysem lesz olyan mint, amit én tudok adni. De az igen, hogy fantázia névvel kéri. Ha én felvállaltam a teljes nevem a honlapomon, úgy lenne korrekt, ha a kéréssel hozzám forduló is normális email címet ad, vagy a levelében teljes névvel írja alá. Tisztelet a kivételnek, szerencsére ilyen látogatók is kerestek.
Az enyémek (mármint a feliratkozóim) között is van mindenféle, mint a bazárban
Idővel aztán tisztul a dolog, akik unnak, azok leiratkoznak és kész. Ezt szeretem az egészben, hogy nem nekem kell a “nem”-ekkel foglalkoznom.
Múlt héten összeszedtem pár ötletet a konverzió növelésére a blogomon, ha nem baj, kiírom ide is a címét: http://www.ov24.hu/wpblog/ (ha gond, töröljétek ki nyugodtan, de szerintem hasznos lehet)
Már csak kilencet kell aludni a Marketing Holidayig, ahol ezekről majd megint jókat beszélgethetünk!
Nekem mostanában azért panaszkodnak, mert túl sok hasznos infót kapnak.. térdig érő vízre számítottak, de nyakig ér.. nem fulladnak bele, de megdöbbennek, aztán ez átváltozik kellemes csalódássá.
Viszont ebből kifolyólag a hálálkodó és tanácskérő levelek száma megsokszorozódott, sőt, telefonálgatnak, pedig erre nagyon vigyáztam, hogy ne következzen be… Egyszerűen az e-mail címért cserébe is lehet olyat adni, amitől imába foglalják az ember nevét, és valóban, ahogy Ági is írta, körbeküldözgetik a lehetőséget, és elismerik az ember munkáját.
Amiről Konrádéknál kirobbant a vita, az nálam a fikakategóriába tartozik, nem először fordult elő, hogy összekeverték a szezont a fazonnal, szándékosan (megosztó legyen a bejegyzés).
Az RSS-ben bízni meg borzasztó nagy butaság.
Ugyanaz, mint a hírleveleket begyűjtő e-mail cím.
A folyamatos figyelmet fenn lehet tartani a blogunk irányába, de mint láttuk Jaczenkó Lacinál is például, nem kötelező blogolni, a Sicontactról meg már nem is beszélve
Rss-ben nem lehet tanfolyamot, irányított oktatást tartani, és a látogató el sem jön az oldalunkra, csak az olvasóban lát minket. Nulla visszajelzés, csak esetleg a feliratkozók száma. Na, az még kevés. Remek, csak nem marketingre.
Rita: azzal azért vitatkoznék, hogy az RSS-ben nem lehet tanfolyamot csinálni. Lehet, pénzt is lehet kérni érte. Csak le kell programozni a rendszert. Úgy gondolom, hogy van lehetőség az RSS-ben, csak ez is olyan, hogy nem mindenkinek és nem mindenre. Ahogyan nem minden vállalkozásnak jó eszköz a hírlevélsorozat, úgy az RSS-nek is megvan a helye.
Nono, csak óvatasan az e-mail cím gyűjtéssel, ugyanis olyannak nem küldhetsz (marketing célból pláne), akinek nem tudod a valós, lakcímét…
Két gondolatom van.
Az én Apám azt mondta. “Fiam, mindig add a neved a munkádhoz”.
Két dolog miatt.
.
a. büszkén add a neved a munkádhoz, mert abból tudják, hogy kit dicsérjenek.
b. add a neved a munkádhoz, hogy tudják ki csinálta ezt a sz..art (kit szídjanak).
Én nagyon örülök, hogy “ingyen” (ingyen?) jutok el az információkhoz amiből tanulhatok, de azért ezt mélyebben kéne elemezni.
Gondoljunk csak bele. Valaki csinált egy számítógépet és elterjesztette, hogy mi mindenre jó. Ez tényleg nagyszerű. Ujjongtunk. (Aki emlékszik még a Magyarországon először megjelent gépekre, mi mindenre nem volt alkalmas) -beetetés-. Pedig ezeket, kihozva az üzletből, azonnal lehetett használni. Ezek után jöttek a jobbak (MHZ-ben is árban is), ÉS AZ ŐKET MŰKÖDTETŐ igen drága szoftverekkel. (Rita, Te igazán tudhatod, hogy ma már egy gép, nem áll meg kétszáznál). Egy család, több mint egyhavi jövedelme. Érthető az -ingyen- felfogás?
Ez olyan, mint amikor azt mondják, hogy de jó a méz, megkóstolom, tényleg jó. De azt már nem teszik hozzá, hogy a méhektől kell elvenni, akik igazándiból szúrnak, és a mézért, felkell mászni a fára, ahol nem tudok védekezni..
1. RSS-re kezdő nem fog feliratkozni, mert azt sem tudja mi az
LOL, és kirakják “ingyen” máshova – köszönöm az ingyen reklámot az illetőnek – pár nap után megy a tanulmány is amire ismét jó sok időt beleöltem… ha leirakozik nem kapja meg
2. Kezdő nem kezdő alamuszi lehet és 1x jelenik meg életében a blogon, vagy elfelejti a címét, néha jó rászólni
3. Az e-bookomon kívül ami lassan alapmű lesz ha már “hamisítják”
4. Ritkán kap levelet
5. Mennyi egy e-mail cím az istenért? Nem egy domain valljuk be…
6. Vannak szűrők a mail fiókokban
7. Na menjenek a fenébe
8. Lehet a másik oldal lett bereklámozva, hogy engem lehúztak – jó marketing, gratula
9. Fogást mindenkin lehet találni, kezdjük csak az embereket ábrázoló képeknél…
10. Kép és név felvállalása nélkül könnyű fikázni
11. Akik fikáznak lehet az életben egy terméket el nem adtak
Elnézést ha most nem teljesen a témáról írok, de akik olvasták a hozzászólásokat képben lesznek.
Mint nem marketingben utazó, meg tudom erősíteni Ági tapasztalatát.
Egy jól megfogalmazott ígérettel, (amit illik betartani) még mindig remekül működik például a hírlevél tanfolyam.
Az hogy elsőre egy ‘fake’ email címmel iratkoznak fel, teljesen rendben van. Én is így teszek általában.
Ha jó az anyag, akkor az elsődleges email címek is megjelennek, mert úgy kényelmesebb az olvasónak.
Az, hogy egyre többet kell adnunk az emberek figyelméért, általános tendencia.
Ez most így működik, és még keményebb lesz. Fogadjátok el, és akkor nem bosszant a dolog.
Aki ma internetmarketinget akar eladni, az meg vessen magára.
Sücy, ez már nem így van, június 22.-én visszavonták a tavaly szeptemberi reklámtörvénynek az erre vonatkozó részét.
Ingyen ebéd nincs.
Ha én dolgozom egy anyaggal, beleteszem a tudásomat és az időmet, azért kérni fogok valamit. Lehet, hogy nem pénzt, csak egy szívességet, vagy egy email címet. Akinek ez is sok, vagy inkorrektnek tartja, az bizonyára az élet más területein is potyaleső. Amíg az olvasók ezt elfogadják, s önként megadják az adataikat a tudásomért cserébe, addig meg miért érdekeljenek a huhogók, nem igaz?
Elolvastam az idézett blogbejegyzést a kommentekkel együtt, és meg vagyok döbbenve! Magyarországon ez így megy? Ez egy szakmai vita? Nem igaz. Ilyen nincs… Már a látszatra sem adnak, úgy vagdalkoznak. Nagyon szomorú vagyok. Spanyol nyelvű fórumokon, blogokban nyomát nem láttam efféle hangvételnek.
Teljesen egyetértek Kiss Idával és rossz értéseim lettek.
Én egy olvasó vagyok és megdöbbentett ez a “szakmai” kirohanás sorozat.
Ezt biztos, hogy így kellett csinálni?
Hoppá, nem gondoltátok, hogy ez akár visszás is lehet?
Nekem ez nagyon fura. Különösen az a düh, ahogy ez átjött.
Azt gondolom, alapjában véve igazatok van, de kár volt ez a hang.
Történt itt anyázás? Volt valaki vulgáris, vagy bántó a másikkal szemben? Nem. Szerintem itt csak egy pörgös gondolatváltás zajlik. Sajna, aki érdemben nem tud hozzászólni, annak biztos savanyú a szölö….
Ahogy öregszem, már egyre inkább írtózom a kisstílűségtől!
Aki csak hasznot akar húzni másokon, és a spontán adakozás, a mások megsegítése, az EMBERI jószívűség meg kihalóban van!
Én kezdő feliratkozó vagyok. Úgy érzem, kaptam sok hasznos információt már. Sok dologról először hallottam, elszigetelten élek informatikai szempontból.Ha aktuális lenne, biztosan rendeltem volna már 1-2 e-bookot, mert a bizalmamat megnyerték. Semmi gondom nincs az e-mail címem megadásával, hiszen én döntöm el, kinek adom meg. Ha nem érdekel már egy téma, bármikor leiratkozhatom, de ezzel a küldő sem veszít, hiszen ha nem érdekel, úgysem lesz belőlem megrendelő. Viszont, ha érdekel, bármikor azzá válhatok, és az mindkét félnek jó. Az ingyenes tájékoztató anyagok pedig új ismereteikkel segítenek az igény támasztásában, az érdeklődők körének növelésében, bár ez hosszútávú folyamat.
Én is eldobható e-mail címmel szoktam e-bookot letölteni.
Azt gondolom, hogy ha le akarok tölteni egy e-bookot, akkor letöltöm, ha meg hírlevelet akarok kapni, akkor feliratkozom a hírlevélre.
Talán pont a varaljay.com-on volt az, hogy adjam meg az e-mail címemet, és küldi az e-bookot, megadom, és erre a válasz, hogy köszönöm, hogy feliratkoztál az hírlevélre. Persze jött az e-book is, de én nem hírlevélre iratkoztam fel, hanem az e-bookot akartam letölteni.
(Nincs az említett honlappal vagy személlyel semmi bajom, csak a példa kedvéért írtam, nem akartam személyeskedni.)
Értem én, hogy listaépítés, de én mint fogyasztó nem egy listára szeretnék felkerülni, hanem le szeretnék tölteni egy INGYENES anyagot.
Arról nem is beszélve, hogy honnan tudhatnám, hogy jóhiszeműen fogják felhasználni az e-mail címemet, és nem adják el spammereknek, vagy nem kapok tőlük spamet ha akarok ha nem.
Nekem szolgáltatóként eszembe sem jutna így listát épiteni, hiszen így lesz egy csomó ember, aki éppen ezért fog inkorrektnek tartani.
Lehet, hogy egyébként kevesebben fognak feliratkozni a hirlevélre, de azok mivel önszántukból tették, lojálisabbak lesznek, nagyobb lesz a bizalmuk.
Igazán jó elrettentő példa a következő link, ahol e-mail címet kér, majd ha megadtad, akkor közli, hogy mennyibe kerül letölteni az anyagot.
Még szép, hogy eldobható e-mail címet kapott, amely egy hónap múlva lejár, addig bizonyíthat.
Mindennel együtt hihetetlen nagy pofátlanság:
http://www.adsensesiker.com
Krisztián,
Köszi a visszajelzést, akkor igazából csak a megfogalmazással van a baj. Eszembe sem jutott, hogy ez kívülállónak így jön le. Aki irotkozott már fel e-bookra az tudja, hogy ez valamivel jár.
Gondolkozom miért is jó nekem e-mail címet kapni ha aztán nem kezdek vele semmit… Semmire, szóval logikus, hogy hírlevél (ami nálam havi 1 levél max – a későbbiekben, mert aki leiratkozott az elején az lemarad a tanulmányról, de ők így jártak ha nem várják ki).
Kedves Mindenki!
Igaz csak most, igen későn találtam ide, de végigolvastam az itteni hozzászólásokat és én is azoknak a pártjára állok, akik egy “kamu” email címet adnak meg. Először én is a személyes email címemet adtam meg (na nem a cégeset, de egy másikat, amit magánlevelezésre használok)Mivel elég sok ebookot letöltöttem, és sok hírlevélre feliratkoztam,többször volt már olyan, hogy egy-egy levelet nem vettem észre, pedig fontos lett volna. A hírlevelek jó része elég érdekes ahhoz, hogy legalább átfussam őket, tehát leiratkozásról az én esetemben szó sincs.
EZért utólag igenis jó ötletnek tartom a hírlevelek számára fenntartott, külön email címet, ami nem zárja ki a későbbi vásárlást a hílevél küldőjétől, hiszen nálam is előfordult már ilyesmi, ha megfelelő árú és tartalmú infotermékre bukkantam.
Eszter