Az emberek azt szeretik, ha foglalkozol velük: hamar választ kapnak az e-mailjeikre, mindig elérhető vagy számukra mobiltelefonon (lehetőleg több számon, hátha az egyiken pont nem érnek el), állandóan be van kapcsolva nálad a “Skype-me!” üzemmód: kedvükre kérdezhetnek tőled bármit bármikor, amikor éppen kedvük szottyan. A megfelelni akarás kényszere miatt pedig nem szeretnénk kiesni a kommunikációs körforgásból (és korántsem érezzük magunkat olyan fontosnak, ha nem kapunk naponta 50 e-mailt és nem zaklatnak minket mások üzleti ügyben telefonon a nap bármely szakában - lehetőleg amikor a tömött bevásárlóközpontban a pénztárnál állsz :))
Ismerős a helyzet?
Az a gond, hogy amikor éppen nem az lenne a feladatod, hogy másokkal beszélgess, a kérdéseikre választ adj, vagy éppen eligazítsd őket, hanem valamilyen koncentrációt és odafigyelést igénylő feladatba szeretnél kezdeni, akkor ez a fajta állandó kommunikációs kényszer kifejezetten káros lehet:
- nem tudsz koncentrálni, mert mindig megzavarnak
- lassabban haladsz, mert minden egyes telefon/e-mail után vissza kell rázódnod az eredeti gondolatmenetbe
- úgy érzed, nem jutsz előrébb a munkával, miközben folyamatosan dolgozol és fáradsz.
Szakemberek is egyetértenek abban, hogy a multitasking veszélyes dolog (állítólag még az IQ-t is csökkenti!) A nők valamivel jobbak ebben mint a férfiak, azaz több dologra tudnak figyelni egyszerre, de még az ő számukra is nagyon fontos, hogy amikor igazán nagy odafigyelést igénylő feladatról van szó, akkor koncentráljanak.
De mi is az a fókuszálás?
A fókuszálás tehát azt jelenti, hogy mindent félreteszel, bezársz, lekapcsolsz és csak arra figyelsz, amivel igazán haladni szeretnél. Érdemes 1-1 feladatra legalább 120 perces időintervallumot rááldoznod, mert az agy is ilyen ciklusokban működik, ennyi idő után fárad ki.
A fókuszálás nemcsak kicsiben, hanem nagyban is működik. Olykor hajlamosak vagyunk elveszni a részletekben: órákat eltöltünk egy blogbejegyzés csinosítgatásával, miközben a hírlevél-feliratkozás beillesztésével a blogba még nem készültünk el, hosszasan szerkesztgetünk egy gombot a megrendelő-űrlap végére, és közben halogatjuk az akció szövegének megírását, azaz olyasmivel foglalkozunk, ami nem hoz pénzt, ahelyett, ami a bevételeket hozza.
Meg kell tanulni tehát a sok részlet helyett a végcélra figyelni és ahelyett, hogy lényegtelen részletekkel foglalkoznánk, azokra a dolgokra koncentrálni, azokat betervezni az életünkbe, amik a valódi eredményeket hozzák majd.
Kinek jó, kinek nem…
Ha kitűzöl magad elé egy célt, arra koncentrálsz, tervezel, és a fókuszálást kicsiben is űzöd, akkor nagyon hatékonyan fogsz tudni dolgozni. Egy bökkenő azonban van: ha fókuszálsz, utálni fognak :
- - azok, akik nem kaptak fél órán belül választ az e-mailjükre,
- azok, akik hívtak és ki voltál kapcsolva,
- azok, akik hívtak, felvetted, de azt mondtad, most pont nem érsz rá, mert dolgozol,
- azok, akik nem értik miért nem vagy fent a Skype-on, amikor ott mindenki fentvan,
- azok, akik nem értik, miért zárod magadra 1 órát az ajtót és mit tudsz olyan elmélyülten dolgozni a gépen, amikor minden más “normális ember” a tévét nézi esténként
Sajnos ez ezzel jár, de Te emiatt ne add fel, jó? 
Ez a téma szorosan összefügg azzal, hogy nemet mondani is tudni kell. A megfelelési kényszeren nehéz úrrá lenni, szerintem inkább a nőknek, mert belénk azt sulykolták, hogy akkor vagyunk jók, ha törődünk mások igényeivel, készségesek vagyunk és segítőkészek, stb. A határokat itt is nehéz eltalálni, meddig vagy kedvesen elutasító és honnantól goromba stílusú.
Férfiaknak ez jobban megy és az elvárások is mások feléjük, hisz az mindig fontos, amivel ők foglalkoznak:) és jobban elfogadjuk, hohy épp nem érnek rá bármire.
Szia, Érdekes ez a poszt. Meg lehet találni az egyensúlyt azért. Nekem ingyen(!) hívható mobiltelefonom van, bárki ingyen hívhat. Skype, MSN, Yahoo és e-mail. 30 percen belül mindenkinek válaszolok, válaszolunk, ha éppen nem szűrte SPAM-nek a levelező az érdeklődő kérdést. Mégis megtalálom a fókuszt. Laptoppal utazás közben, hétvégén a hegyekben (ahol csak 56K -n megy a Voda mobilnet) és esténként (20-24) illetve hétvégeken. Tehát létezik egyensúly, de nehéz megtalálni és nehéz megtartani. Annál könnyebb minél nagyobb a szervezet és minél kevesebb dologgal kell Neked egyedül foglalkoznod. Jól sejtem, hogy ez is benne lesz a tréningetekben?
Szép hétvégét mindenkinek.
Ismét egy frappáns cikk, köszönöm. Tim Ferris féle megközelítéstől szerintem mindenki távol van még. Számunkra felfoghatatlan a heti 2x e-mail nézés stb. Lehet ha ki lenne szervezve úgy menne. Azt hittem távoli de megkeresett már egy virtuális aszisztens Indiából. Persze annyi az órabére mint nekem szóval még nem aktuális meghát “bocsi de nem beszélsz magyarul” szituáció van. Persze azért átfuttattam az agyamon ha beindulna az angol üzletem is ami esetemben nem probléma, akkor egy idő után dejó lenne ha blogolnának helyettem - mert ilyet is vállalnak (eszem megáll)
A TV nézés poén az nagyon bejön nekem, már nem nézek vagy 2-3 éve és furán is néznek rám mind akik megtudják. “Hogy tudok én hírek nélkül élni?”. Hát lehet, max kevesebb negatív inger ér ami eleve jó táptalajt biztosít ha motiválni akarja az ember a csapatát.
A Skype / MSN / e-mail kikapcsolással egyetértek. Lehetetlen öszpontosítani főleg ha épp levelet fogalmazok vagy blogot frissítek. Próbáltam tényleg nem megy.
Én borzasztó egyszerűen nem tettem publikussá az új telefonszámomat. Nem volt sok telefonhívásom az előzőn sem, de inkább csak ismerkedésre és kapcsolat építésre volt alkalmas.
Futottam össze így olyan üzletemberekkel, akik naphosszat a telefont a fejükre ragasztják, és állandóan beszélnek, közben csodálkoztak, hogy én hogy bírok annyit írni… Hát úgy, hogy nem dumálok ha nem muszáj
Aztán kezdtek rámszokni msn-en és skype-on. Ezeket csak előre megbeszélt időpontokra kapcsolom be.
Ami nálam még mindig gond: azonnal válaszolok az e-mailekre… Pedig már GYIK is van, meg ha úgy látom, hogy nem veszélyes a téma, akkor egyszerűen félreteszem, amikor hobbiból támad levelezhetnékem, de csomószor azt veszem észre, hogy jön egy levél, 2 perc múlva már küldöm a választ, holott az automatikus válaszban beállítottam, hogy nem fogok azonnal válaszolni, sőt valszeg egyáltalán nem fogok válaszolni…
A másik: annyira megszokta az agyam, hogy 5 percenként meg vagyok zavarva - gyerek -, hogy mikor délelőttönként oviban van, azt veszem észre, hogy 5-10 percenként felugrom, és indulok… Hol a konyhában kötök ki, hol a szobában, fürdőben.. Cél nélkül visz az agyam.. Nemtom, erről mikorra fogok lejönni…
Norbi, igen, ez a téma igen csak fel fog merülni a tréningen, konkrétan Mister X. szakterülete ez
Róla vasárnap kezdjük fellebbenteni a fátylat! Érdemes lesz figyelni!
Rita,
De azért figyelek…
Mivel hatékonysághoz kapcsolódik, és már csináltatok vele interjút, csak is Till Zolira tudok gondolni
Áááá, Zolit nem tudnánk titkolni, hiszen annyira nyilvánvalóan kapcsolódik a személye és az oldala a hatékonysághoz, frankó szoftveres megoldásokhoz
Még ne tippelj, vasárnap adunk hozzá adalékot! Utána viszont kötelező lesz tippelni, mert belépőt lehet vele nyerni a tréningre!
Szerintem az is egy megoldás lehet, hogy megmondjuk, hogy mikor rendelünk.
Mint az orvos. Pl. naponta délután 2-4 között, akkor fogadjuk és orvosoljuk az égetően sürgős problémákat.
Egyébként az ezen kívül érkezett kérések orvoslási ideje 1-2 nap.
Tim Ferris-ről jut eszembe. Nagyon jó a szemlélete, de én nem olvastam végig mivel a nagy lazasága akkor jött elő, miután párszor 40-70ezer dollárt keresett. Ennek mikéntjére nem igazán tért ki, ezt taníthatta volna
Na most arról beszélni mit párszor tizenmillió forint keresése után… hát bárki szívesen megtenné.
A cikk egyébként igaz. Én is ebben a megfelelésben szenvedek. Szoktatom le róla az ügyfeleket és tényleg nem mindenkinek tetszik.
Titi, én pont ezt döntöttem el, és tudatom is a levélírókkal.. Erre rendszeresen azt veszem észre, hogy reggel fél 8kor már vígan válaszolgatok
A küldés gomb megnyomása után mindig fogom a fejem, hogy te jó ég, mi lesz így a guru imidzsemmel 
(nem törekszem ilyesmire, de muszáj korlátokat szabni, viszont, mikor megszegjük a saját szabályainkat, akkor az nagyon fontos, hogy legalább élvezzük! :D)
Nagyon tetszik a cikk! Én elzárkózom a külvilágtól, ha alkotó munkát szeretnék végezni, gyerkőcöt lepasszolom 2 órára, máshogy sajnos nem megy.
Hajnalban kelek, de emaileket válaszolgatni akkor is tudok, ha közbe még 2 másik dologra kell figyelnem.
Persze egy idő után segítők nélkül már nem bírja az ember…bizonyos munkákat szerintem át kell adni, hogy a növekedésre koncentrálhass.
Egyetértek!
Nekem a fókuszálás a gyengém, de dolgozom rajta! Már 1 ember utál.