Most sztoriztam egyet – de a Mérő-gondolathoz ez is jól passzol.

Könyvtárban keresd, mert már nem lehet beszerezni.

Még csak a felénél tartok, de már most megdöbbentő, hogy mennyi mindent világosabban látok az életemben.

A bejegyzés mondanivalója jó. A végén viszont szúrja a szememet a véletlennel való összehasonlítás. Véletlenek nincsenek! Amint ezt az alap tézist megérted, figyeled a világot körülötted (amit egyébként te teremtesz), akkor a nem véletlenek fogják előre vinni a dolgokat (már ha megérted a miérteket).

Én a csillagjegyemnél fogva elég szöszmötölős vagyok. Ennek régebben megvoltak a negatív hatásai. Aztán idővel rájöttem, hogyan tudom ezt a tulajdonságomat az előnyömre fordítani. A szöszmötölés jó, de még mennyire, csak meg kell tanulni használni …

Egyébként ez az egész, amit a bejegyzésben feszegetsz nem más, mint hogy ismerd meg magad. Mint ahogyan én tisztában voltam vele, hogy hajlamos vagyok a végtelenségig a tökéletesre törekedni, ki akartam dolgozni, hogy ezen tulajdonság negatív mivoltát, hogyan tudom előnyömre változtatni. Amint megértettem a miértet, már ki tudtam dolgozni a hogyant.

A világ olyan, amilyenné formálod. A világ te vagy. Ha a miért foglalkoztat, akkor csak jó irányba tudsz menni …

A bizonytalanság pedig csak egyet jelent. Torzult önértékelés. Ezen pedig csak saját magad tudsz változtatni. A torzult önértékelés sok esetben a gyerekkorból marad hátra, valamint, hogy másokkal akarjuk összehasonlítani magunkat. A világon minden realtív, a baj csak akkor van, ha a relativitás ethalonjának hibás dolgot választunk. Nem másnál akarjál jobb lenni, csakis magadnál. Ha így teszel, meg fogsz lepődni, hogy mire vagy képes …

Ezért is kell bizony néha elvonulni, csendben maradni (én ma a fűnyíró monoton zsongásában ürítettem ki az agyamat), és odafigyelni a belső hangra, persze így a könnyebb. MIkor HELYZET van, akkor nehezebb egy kicsit, de lehet gyakorolni

Az adwords 30 %-os konverzió meg nagyon jó (én legalábbis örülök, ha ennyit elérek, és csak célpiac-orientált érkezési oldal-hirdetési szöveg párosítással tudom elérni)

A bizonytalanság, meg a kísérő jelei(lásd: tökölés ) nálam fizikai tünetekkel is tud párosulni.
Addig kínlódok olyankor, hogy elkezdek minden mással foglalkozni. Újabban napokig csak a facebook-on lézengek, twitterezek ami egyébként hasznos figyelem elterelés.
Közben megszülöm a döntést, és tényleg, ha kívülállót is megkérdezek emellé, akkor végleg eldől a mér(l)eg nyelve.

Akkor most nem is kell elkérni a feliratkozók lakcímét? Nem érvényes a törvény? Mit tudtok?

Erről egy Biblia vers jut eszembe:
…mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?… Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

Az aggódás negatív és nem visz előre.
SPAM törvény elmehet a fenébe, átcsináltam a formot (még jó hogy nem minden oldalamon) erre szedhetem le – és még nem jutottam el odáig

Másik: Ritával hasonló gondolatom támadt, a szintén kedvenc Jane Austen szereplői állapítják meg a Büszkeség és balítéletben, hogy egy szerelem-első-látásra ügyből ugyanakkora eséllyel lesz jó vagy rossz házasság, mint ahol a pár már évek óta ismeri egymást. Szerencse dolga. Mint a döntés későbbi következménye.

Bár szerintem véletlen nem létezik

(No ez csak egy kis súlytalan szórakoztatás volt így vasárnap estére…)