Avagy: pont akkor vagyok határozott, amikor nem kellene!
Mesélek egy sztorit (nahát, milyen meglepő:)): mikor 2008. szeptember 1-jén bejött az új reklámtörvény, már hónapok óta - vagyis egész nyáron - zizegtem, hogy „jajj, most mi lesz?”.
A törvény hatályba lépésekor egy kampány közepén voltam, ami még hetekig elterelte a figyelmemet, aztán mikor ez lecsengett, akkor ott álltam szemben ezzel a nyavalyás törvénnyel, és minden hátrányával.
Mint bizonyára tudod, május 31-éig volt határidő a meglévő listán is átállni, de én bizonytalankodtam. Mindig is első a törvényesség nálam, aztán jön a praktikum, és aztán a saját érdekem mérlegelése.
Napokig bizonytalankodtam.. Most mi legyen? Várjak? Ne várjak? Döntsek? Ne döntsek? Átálljak? Szétnéztem: mit csinálnak mások?
Hát, leginkább semmit. A fene! Attól még nem biztos, hogy nekik van igazuk!
Vállalkozói életem első nagy, törvény által is szabályozott váltása előtt álltam, és addig-addig rágtam ezt a dolgot, míg végül bele nem csaptam, de a hosszas tervezgetés és témakörbejárás ellenére, amolyan vidiritás, hirtelen módon: kész, döntöttem, így lesz, törvénynek megfelel, ráadásul nem az utolsó pillanatban kell majd kapkodni. Figyelem a konverziót, aztán még majd korrigálok… (Mindezt tavaly októberben!)
Most utólag - madártávlatból rátekintve - azt mondom, ezt a döntést nem kellett volna meghozni. Ugyanakkor, amit a legkevésbé bírok elviselni, az a bizonytalanság érzése. Ráadásul így maradtam teljesen önazonos! Számomra a bizonyosság azt is jelenti, hogy én tartom kézben a dolgokat, és nem rajtam kívül álló hatalmak, vagy más emberek. Döntök, aztán vállalom a következményeket, ugyanakkor bármikor felvállalom azt is, hogy rosszul döntöttem. Ez nem szégyen, ez sokkal inkább tanulság, és a saját tapasztalat fontosságának elismerése.
Igen ám, de a bizonytalankodáshoz nem szükségesek törvényi módosítások, ez mindennapi velejárója az üzletnek, és mindennapi velejárója az emberi mivoltunknak.
Mindenki kételkedik olykor ebben-abban, még csak vállalkozónak sem kell lenni. Leginkább tinédzser korunkban variálgatunk rengeteget, amikor még fogalmunk sincs, miről szól az élet, illetve később is akkor, amikor válaszút, több -féle lehetőség előtt állunk bizonyos élethelyzetekben.
A vállalkozásokban ez halmozottan jelenik meg, íme néhány példa az online vállalkozások életéből:
- Elég felhasználóbarát az oldalam? Vajon mit észlel belőle egy először idelátogató, az első pillantásra?
- Jó lesz itt a feliratkozó form? Vagy tegyem még szemkiverősebb helyre? Írjak hozzá még hosszabb „kedvcsináló” szöveget?
- Vajon jó lesz ez csalinak? Nem gagyi? Nem túl sok?
- 20% a feliratkozói konverzióm. Vajon ez jónak számít? Változtassak?
- 30% az Adwords konverzióm… Ez vajon jónak számít? Kit kérdezzek?
- Kitaláltam egy terméket, de vajon jó lesz ez? Fogják szeretni? Elegen fogják megrendelni?
- .
- .
- .
- Nem megy az üzlet, próbálkozzak még tovább, vagy adjam fel végleg? Bárcsak valaki adna tanácsot!
Most jön a poén: minél tovább rágódsz, bármilyen problémán, annál nehezebb lesz döntést hozni. Most olvastam Mérő László: Mindenki másképp egyforma című könyvében, hogy tulajdonképpen tudatosan sosem hozhatunk racionális döntést, kísérletek és hosszas mérések viszont bebizonyították, hogy a tudatalattink, az érzékeink racionális döntést tudnak hozni. (A racionalitás fogalma viszont más tészta, nem biztos, hogy az, amire Te gondolsz ;))
Ugyanakkor, ha maradunk a normálisan gondolkodó emberi lények csoportjánál, akkor is látszik a lényeg: rágódva, molyolva, körbejárva, agyalva maximum olyan jó döntés hozható, mint megálmodni, vagy ráérezni!
Mindenki bizonytalan, a legnagyobb guruk is (nemcsak a hazaiak, hanem mindenki), ha nem az üzletben, akkor egyéb, személyes, spirituális dolgokban. Bizonytalankodni nem azt jelenti, hogy „ááá, béna vállalkozó vagyok”, hanem azt, hogy ember vagy (hála az égnek, elég nehéz lenne itt egy csapat mókusnak kommunikálni :D), szokványos problémákkal.
De akkor hogyan lehet elkerülni, lerövidíteni a bizonytalankodás kínzó időszakait?
- Beszéld meg mással! Egy kívülálló, egy barát, egy családtag sokkal „érzéketlenebbül”, szinte racionálisan tudja nézni a dolgot. Persze ne olyasvalakit keress, aki azt mondja, hogy: rád bízom, ez a te üzleted.
- Ha úgy érzed, hogy a dolog egy bizonyos szegmensénél - egy konkrét gondolatnál - ragadtál le, akkor írj egy listát a dolog fő összetevőiről, írj pozitív - negatív mérleget, vagy csak rajzold le, hogy vizuálisan is lásd (tipp: Mindmap)!
- Végy példát az állatokról: Döntsd el előre, hogy mennyi időt szentelsz egy probléma, egy bizonytalanító tényező megoldására. Ez a legnehezebb, mert erre mi emberek szinte képtelenek vagyunk, ugyanakkor az állatvilág majdnem, hogy így működik: sosem, töltenek túl sok időt az állatok semmivel, csak éppen annyit! (Mivel az állatvilágban az idő felesleges elpocsékolása akár még a faj pusztulását is okozhatná, ezért nagyon jó érzékük van a „pont annyit foglalkozom ezzel, amennyit kell” című dologhoz.) De ha előre meghatározod, hogy: erről ma mindenképp döntök, akkor adsz egy újabb fontossági tényezőt a dolognak, amit könnyen be tudsz tartani!
- Vedd tudomásul, hogy érző lény vagy, és természetes, hogy érzelmekkel reagálsz olyan helyzetekben is, amikor pusztán matekról van szó (konverzió számolgatása). Engedd meg magadnak, hogy ember légy!
- Maradj az elveidnél! Mint ahogy a törvényesség a fő az én esetemben, lehet, hogy Neked is hasonlóan erős, döntésformáló elveid vannak. Tartsd magad ezekhez, mert jobb egy rossz döntést meghozni, mint a világfelfogásunknak hátat fordítani. Ez utóbbi komoly problémákat tud okozni. Lehet, hogy jövőre, ha hoznak egy hasonlóan buta törvényt, már más elveket fogok vallani… Minden változhat.
- Ne utánozz másokat, maradj önmagad! Ez kapcsolódik a maradj az elveidnél dologhoz, csak éppen arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy ha hozzád hasonló érdeklődésűeket figyelsz, akkor csak majmolsz. Ezáltal is hozhatsz jó döntést, szó se róla! De Neked kell tudnod, hogy az Te vagy, vagy nem Te vagy. (Az én működésemmel nem passzol mások utánzása, inkább úttörő típus vagyok.)
Egy nagyon fontos dolgot kell végül is megjegyezned: a döntésed helyessége semmitől nem függ, tulajdonképpen egyenértékű a puszta véletlennel 
. Szép hétvégét!
Klasszul összefoglaltad, nagyon jó írás. Én tipikusan hullámzó hangulatú vagyok, és a döntéseim is ilyenek, van, amikor nagyon biztos vagyok, van, amikor nagyon nem. Ezért is jó az ilyen támogatói csapat, ami itt a Rizsanélkülön is összegyűlt, és egymást is motiváljuk, ha Ti épp nem értek rá
Nagyon igaz, amit a honlapokról írtál, meg minden más “alkotásnál” is így van, kell valaki, aki kívülről ránéz. Három hónapja Ági elemzett egy csomó honlapot, a jövő héten én fogom tenni ezt, tehát aki szeretné, ha kívülállóként ránézzek a művére, jelentkezzen bátran. Az is jelentkezhet, akiét Ági már elemezte, így megláthatjuk, azóta mennyiben fejlődött.
(Remélem, most nem lőttem le valamit…)
(Én egyébként októberben rögtön bevezettem az új szabályt, most viszont még kivárok, nincs kedvem újra átírni mindent, aztán hátha még változtatnak rajta… Majd ha tutira megvan a végleges, alá is írta köztársasági elnök úr stb majd akkor…)
Annyit elárulok akkor Móni, hogy könnyebb lesz leállni róla, mint amilyen ráállni volt :))) Az a pár nap meg gyorsan eltelik szerencsére, míg Sólyom László aláírja, mivel így is alkotmányosan aggályosnak tartották egyes szakemberek…
Csak akkor meg azt nem értem, hogy amikor érvénybe lépett, akkor miért nem tartották aggályosnak???? Dühöngés OFF :))
Nagyon jó kis írás, teli okos dolgokkal. Közhely de mint olyan van igazságalapja annak, hogy a tett halála a gondolkodás. persze nem arra gondolok, hogy ész nélkül kell csinálni a dolgokat, hanem, hogy ha valamiven kapcsolatban rövid időn belül nem tudok döntsét hozni akkor már meg is ette a fene.
Ráadásul szerintem a döntéseinket szerintem a probléma megismerésekor azonnal meghozzuk, az idő arra kell csak, hogy ön igazoljuk a helyességét, vagy el tudjuk fogadni a saját döntésünket.
Egyedül az utolsó mondatoddal nem értek egyet, a döntésed helyessége igenis tőled is függ. Ehhez persze nem árt ismerni önmagadat mert a döntés helyességét szubjetíven tudod megítélni.
S továbblépve a döntéseid irányítják az életedet, azaz a döntéseid vagy te. Kicsit túl filózott így de arra célzok, hogy ha nem döntesz, vagy halsztgatod a döntést az is egy döntés.
Az utolsó mondatom a Mérő László könyvből levont következtetéseimet tartalmazza
Nyilván mi vagyunk a döntéseink, de az, hogy azok mennyire helyesek, vagy helytelenek, az vakszerencse színvonalon mozog, akár évekig tartó elemezgetés után is!
Érdemes elolvasni a könyvet!
De ez azt is jelenti, amit te is mondtál: a döntéseinket tulajdonképpen azonnal meghozzuk, csak a visszaigazolásokat kutatjuk kitartóan, és néha bizony feleslegesen.
a cikk szokás szerint nagyon jó, de van benne egy helyesírási hiba: a nyavalyást így kell írni, nem pontos j-vel. Bocsi, hogy megjegyeztem, nyugodtan töröld ki a hozzászólásom, csak gondoltam, sokan olvassák és jobb lenne, ha nem csak tartalmilag lenne oké, hanem helyesírásilag is.
“A túlzott racionalitás nem racionális” -tanították nekem sok-sok évvel ezelőtt az egyetemen, arra sajnos már nem emlékszem, hogy kitől származik ez az okosság, viszont minden nehéz vagy nehéznek vélt döntéskor eszembejutott.
Kamaszkorom egyik meghatározó regénye volt a Cadillac Jack, benne felejthetetlen alakokkal, pl a “szociálalpinista” Cindyvel, és barátjával, a döntésképtelen arisztokratával, akit általában úgy láttunk, hogy az ajtóban állt, fél lábbal kint, fél lábbal bent, vagy a csepergő esőben a fal tövében, előszedett és készenlétben tartott, de még nem egészen kinyitott esernyővel, aggályosan felfelé sandítva…
Másik: Ritával hasonló gondolatom támadt, a szintén kedvenc Jane Austen szereplői állapítják meg a Büszkeség és balítéletben, hogy egy szerelem-első-látásra ügyből ugyanakkora eséllyel lesz jó vagy rossz házasság, mint ahol a pár már évek óta ismeri egymást. Szerencse dolga. Mint a döntés későbbi következménye.
Bár szerintem véletlen nem létezik
(No ez csak egy kis súlytalan szórakoztatás volt így vasárnap estére…)
Nekem az állatvilágos példa jött be. Mikor láttatok ti már aggódó macskát?
és kutyát aki töprengett, hogy mit fog enni holnap? 
Erről egy Biblia vers jut eszembe:
…mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?… Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
Az aggódás negatív és nem visz előre.
SPAM törvény elmehet a fenébe, átcsináltam a formot (még jó hogy nem minden oldalamon) erre szedhetem le - és még nem jutottam el odáig
Ez egy igen magvas írás, egész tartalma és az összes hozzászólás igaz. Én csak a végéhez tenném hozzá, hogy véletlenek nincsenek. Az ok-okozat törvénye szerint működik a világ, azért mert nem tudjuk a miért-et, az még igaz. Döntéseinkben az altudat rejtett tudása is szerepet játszik. Mindenki járt már úgy, hogy egy hirtelen, érzelem vezérelt, irracionálisnak tűnő döntését később az élet igazolta.
Viszont minél tovább agyal rajta annál több bonyolult átláthatatlan, kusza variáció jut eszébe. Az enyémbe meg e kapcsán 2 közmondás.
Nem látja fától az erdőt.
A tett halála az okoskodás.
Sziasztok,
Akkor most nem is kell elkérni a feliratkozók lakcímét? Nem érvényes a törvény? Mit tudtok?
Anti!
Sólyom László aláírására vár a dolog, de lényegében július 1-től nem kell elkérni a lakcímet. Viszont a dupla megerősítéses feliratkozást meg be kell vezetni, mert külön beleegyezést kell kinyilvánítania, ahhoz meg ez a legegyszerűbb. Ez bizonyítja, hogy igen, tényleg ő kéri a feliratkozást (nem az ismerőse akar vele jót tenni) és igen, valóban szeméylesen iratkozik fel, nem pedig egy automata rendszer húzza be az e-mail címeket (lásd HI5 és még néhány ismerőskereső oldal módszere).
Edit, javítottam a nyavajást nyavalyásra :).
A törvény “érvényes” csak azt a passzusát golyózták ki, ami arra vonatkozott, hogy a magánszemélyektől el kell kérni a lakcímet.
Az adwords 30 %-os konverzió meg nagyon jó
(én legalábbis örülök, ha ennyit elérek, és csak célpiac-orientált érkezési oldal-hirdetési szöveg párosítással tudom elérni)
A bizonytalanság, meg a kísérő jelei(lásd: tökölés :D) nálam fizikai tünetekkel is tud párosulni.
Addig kínlódok olyankor, hogy elkezdek minden mással foglalkozni. Újabban napokig csak a facebook-on lézengek, twitterezek ami egyébként hasznos figyelem elterelés.
Közben megszülöm a döntést, és tényleg, ha kívülállót is megkérdezek emellé, akkor végleg eldől a mér(l)eg nyelve.
Na ezzel én is így voltam. Konzultáció ügyvéddel, agyalád, döntés, e-mailek a web fejlesztőnek. Töröltem is rengeteg címet. Hiába, de jól aludtam! Ez is valami!
Egyébként a mákgubón volt, aki rám támadt, hogy merem elkérni címét, mert senki nem kéri el, ergo nincs is ilyen törvény! Hmmm.
Rita, megint briliáns volt az összefoglalás.
Szerintem, aki nem követi az elveit, arról mondják, hogy nem egyéniség, meg hogy befolyásolható, stb. stb. És ezt én nem tartom bóknak. Pláne nem egy vállalkozónál.
Jó persze, nem kell a végletekig ragaszkodni az elvekhez, mert vannak, amikor el kell őket engedni, de azért…
Ami a feliratkozó formot illeti, teljesen jogos a dühöngés, mert ahogy odafent alkotják a törvényeket, teljesen úgy tetszik, hogy szórakoznak és packáznak velünk. Ma reggel olvastam, hogy nekem is vissza kell csinálnom mindent. Akar ezzel a lócitrom foglalkozni. Amúgy pedig teljesen felesleges mindenkitől a lakcímét elkérni, mert egyrészt úgyis azt ír be, amit akar (a fifikásabbak szerencsére nem a valódi lakcímüket írják be), másrészt hogy jövök én ahhoz, hogy elkérjem és lássam mások személyes lakcímét, amikor én sem adom meg az enyémet, csak a cégeset, ha van?
Szóval, aki kitalálta ezt a törvényt egyáltalán nem gondolta át.
Én is olyan törvénytisztelő ember vagyok. A régi feliratkozóimnak küldtem egy google dokumentumot, amelyben kértem tőlük, hogy adják meg a lakcímüket (természetesen a SPAM törvényre vonatkozóan), ellenkező esetben nem küldhetek Nekik több levelet. Mondanom sem kell, hogy nagyon kevesen adták meg, így elvesztettem egy jó pár feliratkozót, bár nem kár értük, hisz hónapok óta inaktívak voltak. Kedves ismerősöm a Balogh Attila csinált nekem egy csúcs szuper feliratkozó formot a törvény tiszteletben tartása végett. És erre no SPAM törvény. Én úgy gondolom, hogy nem az első és utolsó húzása ez a “szervnek” és az ilyen “semmiértelme” döntések miatt tart itt az ország!
Kihagytam. Nagyon jó az írás. Egyszer eljön az az idő, amikor megtanuljuk, hogy a belső énünk vezéreljen és megtanulunk az intuíciónkra hallgatni. Akkor már nem kell rágódnunk a döntéseinken.
“kísérletek és hosszas mérések viszont bebizonyították, hogy a tudatalattink, az érzékeink racionális döntést tudnak hozni”
Hasonló eredményre jutottam én is saját tapasztalatból. Amikor meghozok egy döntést és az rossz, érzek valami csendes kis zavart, valami megmagyarázhatatlan idegességet. Ha ilyenkor lecsendesedsz, figyelsz magadra, rájöhetsz, hogy a döntésed okozta és akkor ez biztos nem jó. Tehát figyelj magadra, légy éber!
Én meg épp Dr.Richard Wiseman könyvét olvasom, aki nyolc év kutatásai eredményeképp állapította meg, hogy a szerencsés emberek többnyire az intuícióikra hallgatnak. Ez jellemző a legnagyobb tőzsde-gurukra, pl. Soros Györgyről is köztudott. De felhozhatnám példaként Einsteint vagy Edisont is, akik bevallottan a belső, bölcsebb énjükre hallgattak.
Tamás, el is hiszem!
Mérő László is ír erről a jelenségről, pókerjátékosok kapcsán: ez a képességünk akaratlanul is fejlődik, sőt, Mérő László azt írta, hogy tulajdonképpen csak a tudatalattink tud racionálisan dönteni (ezt kisérletekkel bizonyították), ugyanakkor ez a döntési képesség fejlődik.
Ezért is kell bizony néha elvonulni, csendben maradni (én ma a fűnyíró monoton zsongásában ürítettem ki az agyamat), és odafigyelni a belső hangra, persze így a könnyebb. MIkor HELYZET van, akkor nehezebb egy kicsit, de lehet gyakorolni
A kommenteket még nem volt időm elolvasni.
A bejegyzés mondanivalója jó. A végén viszont szúrja a szememet a véletlennel való összehasonlítás. Véletlenek nincsenek! Amint ezt az alap tézist megérted, figyeled a világot körülötted (amit egyébként te teremtesz), akkor a nem véletlenek fogják előre vinni a dolgokat (már ha megérted a miérteket).
Én a csillagjegyemnél fogva elég szöszmötölős vagyok. Ennek régebben megvoltak a negatív hatásai. Aztán idővel rájöttem, hogyan tudom ezt a tulajdonságomat az előnyömre fordítani. A szöszmötölés jó, de még mennyire, csak meg kell tanulni használni …
Egyébként ez az egész, amit a bejegyzésben feszegetsz nem más, mint hogy ismerd meg magad. Mint ahogyan én tisztában voltam vele, hogy hajlamos vagyok a végtelenségig a tökéletesre törekedni, ki akartam dolgozni, hogy ezen tulajdonság negatív mivoltát, hogyan tudom előnyömre változtatni. Amint megértettem a miértet, már ki tudtam dolgozni a hogyant.
A világ olyan, amilyenné formálod. A világ te vagy. Ha a miért foglalkoztat, akkor csak jó irányba tudsz menni …
A bizonytalanság pedig csak egyet jelent. Torzult önértékelés. Ezen pedig csak saját magad tudsz változtatni. A torzult önértékelés sok esetben a gyerekkorból marad hátra, valamint, hogy másokkal akarjuk összehasonlítani magunkat. A világon minden realtív, a baj csak akkor van, ha a relativitás ethalonjának hibás dolgot választunk. Nem másnál akarjál jobb lenni, csakis magadnál. Ha így teszel, meg fogsz lepődni, hogy mire vagy képes …
Jut eszembe, ajánlott olvasmány: Martha Firedman - Félelem a sikertől
Könyvtárban keresd, mert már nem lehet beszerezni.
Még csak a felénél tartok, de már most megdöbbentő, hogy mennyi mindent világosabban látok az életemben.
Off: elírtam, Friedman és nem Firedman.
Kedvenc House dokim Both Sides Now című része is ideillik (5. évad 24. rész), ami egy olyan fiatalemberről szól, akinek átvágták a két agyféltekéje közti kapcsolatot, azaz a tudatos és a tudatalatti része nem tud kommunikálni. Közben meg House vizsgál egy másik beteget, majd átvágtat a fiatal fiúhoz, és azt mondja: arra gyanakszik, hogy hasnyálmirigy-rákja van, de nem tudja megmondani, honnan jött ez az ötlete. Megvizsgálják, de nincs tumor. Közben újra találkozik az előző pácienssel, és észreveszi, hogy az kiengedte az övét - és csak ekkor jön rá, hogy nem a fiatal fiúnak van hasnyálmirigy-rákja, hanem ennek a másiknak, és a tudatalattija figyelmeztette egy látott, de tudatosan fel nem dolgozott jel alapján, és innen volt az ötlete. Milyen sokszor van ez így velünk is, nem? Hogy tudunk valamit, de nem tudjuk, honnan - mert volt valami, amit csak a tudatalattink regisztrált, és értelmet csak később nyer. Ezért érdemes hallgatni a “megérzéseinkre” a döntéseink során.
Most sztoriztam egyet
- de a Mérő-gondolathoz ez is jól passzol.
Hol van a “KÁCIÓ”?
Nincsenek véletlenek és semmi köze a szerencséhez. Csak ezt hiszük, amikor nem látjuk át a rendszert.
szerencsére Magyarországot elárasztják a zsenik!!! fogyatékosan hülye az ember!!!